Prológus


    A tenger hűvös hullámai lágyan csiklandozták arcomat. A szemeim lassan nyíltak ki, és miután megszoktam a fényt, felültem. Értetlenül néztem körbe azon agyalva, hogy vajon hogyan kerültem a tengerpartra. Az egész olyan volt, mint egy álom. A Nap narancssárgára festette az eget, a hullámok lágyan mosták a partot, a levegőben valami édes illat terjedt. Minden olyan békés, nyugodt volt.
        Megfordulva azonnal észrevettem a sziklán lévő öreg házat. Kétemeletes, tipikus molyrágta ház. Az ajtóig lépcső vezetett, onnan lehetett a tornácra jutni. A házba egy nagy barba ajtó vezetett. A falak még egykor fehérek voltak, ám már meglátszik rajtuk az idő múlása. A falon néhány ablak foglalt helyet, de legtöbbnek az üvege már rég betört. A tető sem volt a legjobb állapotban, néhol beszakadt, néhol még éppen állt, de bármelyik pillanatban leszakadhat
       Mintha valami vonzott volna, elindultam a ház fele. A lépcsőfokokon felfele haladva, egyre biztosabb lettem, hogy be kell mennem abba a házba. A tornácon állva egy könnyed mozdulattal megnyomtam az ajtót, ami kinyílt. Beléptem. Léptem néhányat előre, az ajtó mögöttem hangos morajlással becsapódott. A helységre csend illetve sötét telepedett. Próbáltam lépni, de nem ment. A lábaimat nehéznek éreztem. Elölről valami nekem jött, aminek hatására hátrazuhantam. Testemen úrrá lett a félelem. Sikítottam, kapálóztam, majd valaki befogta a számat.
  - Ne! - ordítottam miközben felültem az ágyban.
  - Szívem, minden rendben? - ült fel barátom, Mark is.
  - Persze, aludj csak nyugodtan. - válaszoltam, majd visszafeküdtem, és az oldalamra fordultam. Mark hátulról átölelt, majd a fülembe súgta:
  - Itt vagyok, nem történhet semmi rossz veled!